Mázlista vagyok

Pár hónappal ezelőtt a végemet jártam.

Egyik tréning a másik után, egyik „jaj most vajon melyik városban lehetek” ébredés a másik után, egyik téma a másik után. Izgalmas lehet az életem – mondták.

2019. Lelkesedés.

Millió impulzus, megélés, történés. Lüktető, izgalmas nagyvárosok, álmos, lecsendesült kisvárosok. Csillogó szemű, nyitott és lelkes, érdekes, szeretettel teli emberek. Érdeklődő, befogadó, kedves és figyelmes csoportok hada. Pörgős, óriási figyelemmel teli nappalok, néha kulináris, néha turistáskodós, ájultan átaludt éjszakák. Mindig minden új, állandóság csak magamban, a tárgyaimban, könyveimben, amiket mindenhova „cipelek” magammal. Állandó változás, folyamatos lüktetés. Új város, új terem, új emberek, új kliensek, új megélések, új téma. Új, új, új. Adni, adni, adni. Másnak.

December, leállás.

Alvás, agykisütő sorozatok, alvás, evés, alvás, agykisütő sorozatok, fürdés, alvás. Kivonódás a forgalomból. Ezresből a nullába hullás. Belül üresen kongó csend, fásultság. Inkább ne szóljon hozzám senki – így talán életben hagyom a szomszédasszonyt is. Hosszú út a kanapétól a konyhapultig. A fürdő már túl messze van. Hú, mennyi könyvet rendeltem. Ezeket mikor akartam elolvasni? Alvás. Üresség.

Január.

A döntés, hogy ez az év MOST más lesz. Megpihenek, figyelek magamra és arra, mi tölt vissza. Minden egyes napra úgy készülök, mintha az első lenne. Megújítok minden anyagomat, adok időt az olvasásra, a megnyugvásra, arra, hogy körülnézzek és lássak, halljak, érzékeljek. Befogadjak. Mindent, ami körülvesz, amit teremtek az életemben.

MEGhalljam a madarakat, a város lüktetését, a vidék csendjét. MEGérezzem a virágok és a tavasz illatát. MEGérezzem a tavaszban az újjászületést, az ébredő vágyakat, a télben az elmúlás megnyugtató csendességét, az őszben az álmos, halványan élő színeket, a nyárban a zsibongó szenvedélyt, a nyüzsgést, a fényességet. Kósza gondolat belül: ez mind szép, de miből élek? Gondolat elhesseget. Egyensúly, Judit! Megoldod.

Február.

Felkérés, első. Második, harmadik. Hú de izgalmas témák. Imádom! Lelkesedés. Pörgés – még csak belül, de eljön az idő és INDULÁS. …millió impulzus, megélés, történés. Lüktető, izgalmas nagyvárosok, álmos, lecsendesült kisvárosok…Közben hírek, hogy valami vírus pusztít Kínában. Közelít.

Március közepe.

Snitt. Leállás, így okosabb és hátha ezzel segíteni tudunk a gyorsabb lecsengésben. Stressz mindenhonnan, félelemből előbb kérdőjel ezer, majd a bizonytalanság szülte kezeletlen, rejtett indulatok utat törnek. Ellenségesség, kifakadások, egymás bántása.

…alvás, agykisütő sorozatok, alvás, evés, alvás, agykisütő sorozatok, fürdés, alvás…

Ébredő cselekvésvágy. Felújítok MINDEN lakást IS, ami szembejön.

ÉS 5 hét után megérkezett. MEGhallom a madarakat, a város lüktetését, a barátaimat, a családomat. Lehajolok a kis virághoz, végighallgatom a madárdalt a teraszon, minden nap új hangokat fedezek fel. Olvasok a fűben, majd percekig játszom egy fűszálat bambulva hol jobb, hol bal szememet tartva nyitva. Belül nyugalom, béke. A világom lelassult. Valódi belső csend. Értékes, tartalmas.

Hogy miért vagyok mázlista? Hálás vagyok az időért, amit kaptam, hogy belassulhassak annyira, hogy tisztán lássam a fentieket, a folyamatot. És tanulhassak belőle.

Nem egyen súly, egyensúly. Különben elrohan az élet és vele én is. Itt voltam, de ott voltam? Az életben maradásomért küzdöttem, nem lehettem JELEN.

Kállai Judit

Kapcsolódó cikkek